Robbanóanyag

A cím olvasása után a legtöbb embernek a „Die Hard” című akciófilm juthat eszébe, amelyben a terroristák bináris robbanóanyaggal robbantanak fel egy hajót. A film a robbanóanyag tulajdonságait jelentős túlzással mutatja be, és hasonló módon téves alapokon áll, mint pl. a kumulatív sugár „plazma hőmérséklete” teória. De miért nem hallunk róla, ha ez létező robbanóanyag? Miért nem találkozunk vele a robbantástechnika mindennapjaiban? A tanulmány a bináris (kompozit) robbanóanyagok általános bemutatását tűzte ki célul, valamint a fenti tévképzetek eloszlatását. Mindemellett egy időképet ad a robbanóanyagok múltjáról, jelenlegi használatukról, alkotóelemeiről és a jövő irányairól.

A tanulmány a hazai katonai robbantástechnika fejlődésének 1945 és 1990 közötti korszakába nyújt betekintést, a vizsgált időszak szakfolyóirataiban megjelent robbanóanyagokkal és azok iniciálásával foglalkozó cikkek, tanulmányok rövid áttekintésével. Az egyes témák végén a rájuk vonatkozó mai helyzet is bemutatásra kerül. Az anyag segítséget nyújthat a témával foglalkozó szakembereknek a saját kutatásukhoz szükséges források megismerésében. Az írással a szerző egybenemléket kíván állítani a robbantástechnika kutatásával, fejlesztésével, a robbantás oktatásával, a kiképzéssel és a gyakorlati munkák kivitelezésével abban a korban foglalkozó katonáknak, szakembereknek.

A tanulmány a hazai katonai robbantástechnika fejlődésének 1945 és1990 közötti korszakába nyújt betekintést, a vizsgált időszak szakfolyóirataiban a robbantásos fémmegmunkálás témakörével foglalkozó cikkek, tanulmányok rövid áttekintésével. A robbantásos hegesztés, portömörítés és fémalakítás új technikái, technológiái az 1950-es évektől kezdődően hatalmas fejlődést eredményeztek, többek között a nagysebességű repülésben és a rakétatechnikában, valamint a villamos-, a gép- és a vegyiparban. A tanulmány végén a terület mai helyzete is bemutatásra kerül.